A DNS-kiszolgálók tervezése során nagyon fontos elvégezni az alábbiakat:

  • Állapítsa meg előre a szükséges kapacitást, és gondolja át a kiszolgálókkal szemben támasztott hardverkövetelményeket.

  • Állapítsa meg, hány DNS-kiszolgálóra van szüksége, és hogy mi lesz ezek szerepe a hálózatban.

    Amikor megállapítja a szükséges DNS-kiszolgálók számát, döntse el, mely kiszolgálók szolgálnak majd az elsődleges, illetve melyek a másodlagos zónamásolatok tárolására. Ezen felül, ha az Active Directory tartományi szolgáltatásokat használja, állapítsa meg, hogy a kiszolgáló számítógépet tartományvezérlőként vagy tagkiszolgálóként kívánja-e használni a tartományon.

  • A forgalmi terhelés, a replikációk és a hibatűrő képesség alapján döntse el, hogy hová kívánja helyezni a DNS-kiszolgálókat a hálózaton.

  • Döntse el, hogy csak a Windows Server 2008 operációs rendszert futtató DNS-kiszolgálókat kíván-e használni, vagy különböző DNS-kiszolgálói implementációkat is alkalmaz-e a hálózaton.

Kiszolgálókapacitás tervezése

A DNS-kiszolgálók megtervezése és telepítése a hálózatra gondos előkészületeket igényel. Többek között számos szempontból meg kell vizsgálnia a hálózatot, valamint meg kell határoznia az egyes DNS-kiszolgálókkal szemben támasztott kapacitásbeli követelményeket. Többek között az alábbi kérdésekkel kell foglalkoznia a DNS-kiszolgálók kapacitásának megtervezése során:

  • Hány zónát kell a DNS-kiszolgálónak betöltenie, és hány zónában kell állomásként működnie?

  • Mekkora az egyes, kiszolgálásra betöltött zónák mérete? (Ezt a zónafájl mérete vagy a zónában használt erőforrásrekordok száma alapján lehet megállapítani.)

  • Többcímes DNS-kiszolgáló esetében hány kapcsolatot kíván engedélyezni az egyes, a kiszolgálóhoz csatolt alhálózatok esetében a DNS-ügyfelek figyelésére és kiszolgálására?

  • A DNS-kiszolgálóra előreláthatólag összesen hány DNS-lekérdezési kérelem érkezik be az ügyfelektől, valamint hány ilyen kérelmet kell kiszolgálnia?

Sok esetben a DNS-kiszolgálók teljesítménye úgy növelhető a legnagyobb mértékben, ha több RAM memóriát épít a gépbe. Ez azért van így, mert a DNS-kiszolgálószolgáltatás indításkor az összes konfigurált zónát teljesen betölti a memóriába. Ha a kiszolgáló sok zónát kezel és tölt be, valamint a zónaügyfeleket gyakran kell dinamikusan frissíteni, a memória bővítése jelentős előnyökkel járhat.

Ne feledje, hogy általános használat esetén a DNS-kiszolgáló az alábbiak szerint használja a rendszermemóriát:

  • A DNS-kiszolgálónak megközelítőleg 4 megabájt (MB) RAM memóriára van szüksége, ha zónák nélkül indul el.

  • Minden egyes, a kiszolgálóhoz hozzáadott zóna vagy erőforrásrekord további kiszolgálómemóriát foglal le.

  • Minden egyes, a kiszolgáló zónájához adott erőforrásrekord átlagban körülbelül 100 bájt kiszolgálómemóriát foglal le.

    Ha például egy 1000 erőforrásrekordot tartalmazó zónát ad egy kiszolgálóhoz, körülbelül 100 kilobájt (KB) kiszolgálómemóriára lesz szüksége.

Amikor elkészíti egy DNS-kiszolgáló terveit, először tekintse át a DNS-fejlesztő és -tesztelő csapatok által összegyűjtött minta DNS-kiszolgálók teljesítménytesztjeinek eredményeit. Ezen felül a DNS-kiszolgálókhoz kapcsolódó számlálókat is használhat. Ezek a saját teljesítménymérésekhez használt figyelőeszközökhöz tartoznak.

Fontos!

Az előbbiekben felsorolt ajánlások betartása nem biztos, hogy a legjobb teljesítményt eredményezi, és az ajánlások betartásával nem biztos, hogy elérheti a DNS-kiszolgálók teljesítményének határát. Ezek csak hozzávetőleges értékek, amelyeket nagyban befolyásolhat a zónákban megadott erőforrásrekordok típusa, az azonos tulajdonosnevű erőforrásrekordok száma, és az egy adott DNS-kiszolgálón használt zónák száma.

A DNS-kiszolgálók elhelyezése

Legtöbbször minden tartományvezérlőre telepít DNS-kiszolgálókat. Ha azonban valamilyen okból nem kíván az összes tartományvezérlőre DNS-kiszolgálót telepíteni, akkor az alábbi irányelvek figyelembevételével eldöntheti, hová érdemes telepíteni a DNS-kiszolgálókat.

Általában a hálózat olyan helyén érdemes elhelyezni a DNS-kiszolgálót, amely minden ügyfél által elérhető. Legtöbbször az a legjobb megoldás, ha minden alhálózaton alkalmaz egy DNS-kiszolgálót. Amikor arról dönt, hová helyezze el a DNS-kiszolgálókat, számos kérdést kell figyelembe vennie:

  • Ha az Active Directory tartományi szolgáltatások támogatására telepít DNS-kiszolgálót, akkor a DNS-kiszolgáló számítógépet tartományvezérlőként is használni kívánja, vagy előfordulhat, hogy tartományvezérlőként fogja használni a jövőben?

  • Ha a DNS-kiszolgáló nem válaszol, akkor a helyi ügyfelek el tudnak érni egy alternatív DNS-kiszolgálót?

  • Ha a DNS-kiszolgáló olyan alhálózaton található, amely távol van egyes ügyfelektől, akkor mely egyéb DNS-kiszolgálók vagy névfeloldási lehetőségek állnak rendelkezésre, ha az útválasztásos kapcsolat nem válaszol?

Ha például olyan útválasztásos helyi hálózattal rendelkezik, amelyben megbízhatóak a nagysebességű kapcsolati vonalak, akkor nagyobb, több alhálózatból álló hálózatot szolgálhat ki egyetlen DNS-kiszolgálóval. Amennyiben egyetlen alhálózaton számos ügyfélcsomópont található, akkor érdemes több DNS-kiszolgálót is telepíteni az alhálózatra, amelyek tartalékként működnek, és át tudják venni a feladatokat, ha az elsődleges DNS-kiszolgáló nem válaszol.

Amikor azt állapítja meg, hogy hány DNS-kiszolgálóra van szüksége, mindenképpen vegye figyelembe a zónaletöltések és a DNS-lekérdezések forgalmának a hálózatban található lassabb kapcsolatokra gyakorolt hatását. Bár a DNS arra lett tervezve, hogy segítsen a helyi hálózatok közötti szórásos forgalom csökkentésében, a rendszer generál bizonyos mennyiségű ellenőrizendő forgalmat a kiszolgálók és az ügyfelek között. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a DNS-kiszolgálók összetett útválasztásos helyi hálózati (LAN) vagy nagytávolságú hálózati (WAN) környezetben találhatók.

Mindenképpen vegye figyelembe a kisebb sebességű kapcsolatokon keresztül történő zónaletöltések hatását. Ilyen kapcsolatok tipikusan WAN-kapcsolatok esetén használatosak. Bár a DNS-kiszolgálószolgáltatás támogatja a növekményes zónaletöltéseket, és a DNS-ügyfelek és -kiszolgálók gyorsítótárazni tudják a legutóbb használt neveket, bizonyos esetekben mégis gondolni kell a forgalmi szempontokra. Különösen akkor, ha a DHCP-bérletek érvényességi idejét lerövidíti, és ennek eredményeként gyakrabban kell elvégezni a DNS dinamikus frissítését. A WAN-kapcsolatokon keresztül elérhető távoli helyeket például úgy lehet jól kezelni, hogy ezeken a helyeken beállít DNS-kiszolgálókat, amelyek csak gyorsítótárazási DNS-szolgáltatást nyújtanak.

A legtöbb konfiguráció esetében legalább két kiszolgáló számítógépet érdemes telepíteni az egyes DNS-zónákba a hibatűrő képesség javítása érdekében. Amikor véglegesíti a használandó DNS-kiszolgálók számát, először állapítsa meg, hogy milyen hibatűrő képességre van szüksége a hálózathoz.

Ha csak egy DNS-kiszolgálót használ egy egyetlen alhálózattal rendelkező kis helyi hálózaton, akkor ezt a kiszolgálót beállíthatja úgy, hogy az egy zóna elsődleges és másodlagos kiszolgálójaként is működjön.


Tartalom