A Tárolóhálózati tárkezelő a virtuális lemezszolgáltatást (VDS) támogató szálcsatornás és iSCSI rendszerű lemezmeghajtó-alrendszerek logikai egységeinek létrehozására és kezelésére szolgál.

A különböző hardveres és biztonsági megoldások, valamint a különböző protokollok miatt a logikai egységek konfigurálása és kezelése a szálcsatornás és az iSCSI rendszerű környezetekben eltérő. Ez a rész ezeket az eltéréseket ismerteti.

Logikai egységek kezelése szálcsatornás környezetekben

A szálcsatornás környezetekben a lemezes tárolóalrendszerekben létrehozott logikai egységek közvetlenül egy kiszolgálóval vagy fürttel társulnak, mely a logikai egységhez szálcsatornás gazdabuszadapter-porton (HBA-porton) vagy -portokon keresztül fér hozzá. A kezelés során csak meg kell határozni a logikai egységhez hozzáférő kiszolgálót vagy fürtöt, majd ki kell jelölni a logikai egység felé irányuló és a logikai egységtől érkező forgalmat bonyolító gazdabuszadapter-portokat a kiszolgálón vagy fürtön.

A kiszolgáló vagy fürt azonosítása után a Tárolóhálózati tárkezelő automatikusan felderíti a kiszolgáló rendelkezésre álló szálcsatornás gazdabuszadapter-portjait. További portok manuális hozzáadásához meg kell adni a kívánt portok globális (vagy WWN-) nevét.

Logikai egységek kezelése iSCSI-környezetekben

A szálcsatornás környezetektől eltérően az iSCSI lemezes tárolóalrendszerekben létrehozott logikai egységek nemcsak a kiszolgálóval vagy fürttel vannak társítva. Az iSCSI rendszerekben a logikai egységek először tárolóknak nevezett logikai egyedekkel társulnak.

Egy tároló egy iSCSI-eszköz és az eszköz elérését igénylő kiszolgálók közötti kapcsolatok kezelésére szolgál. A tároló meghatározza azokat a kapuit (IP-címeit), melyeken keresztül csatlakozni lehet az iSCSI-eszközhöz, illetve azokat a biztonsági beállításait (ha vannak ilyenek), amiket az iSCSI-eszköz igényel az eszköz erőforrásaihoz hozzáférést kérő kiszolgálók hitelesítéséhez.

Megjegyzés

A legtöbb esetben saját maga hozhatja létre és saját maga kezelheti a tárolókat. Egyes iSCSI-tárolóalrendszerek azonban csak egyszerű tárolókonfigurációkat támogatnak, ahol a tárolók a logikai egységek létrehozásakor automatikusan létrejönnek. Az egyszerű tárolókonfigurációkban nem lehet törölni a tárolókat, és nem lehet manuálisan logikai egységeket társítani velük. A logikai egységek társításai létrehozásukkor automatikusan létrejönnek. Egy ilyen alrendszerben tehát csak meg kell határozni azt a kiszolgálót vagy fürtöt, mely hozzá fog férni a logikai egységhez, és az iSCSI-alrendszer engedélyezni fogja a hozzáférést a logikai egységhez a kiszolgáló vagy a fürt számára.

A tárolóhálózatokban (SAN) üzemelő kiszolgálók iSCSI-kezdeményezőkkel tudnak a tárolókhoz csatlakozni. Egy iSCSI-kezdeményező a kiszolgáló tárolóval való kommunikációját lehetővé tévő logikai egyed. Az iSCSI-kezdeményezőnek előbb be kell jelentkezni a tárolóra, és a kiszolgáló csak azt követően tudja olvasni és írni a tároló logikai egységeit, miután a tároló hozzáférési jogosultsággal ruházta fel. Minden iSCSI-kezdeményező rendelkezik legalább egy hálózati adapterrel, melyen keresztül a kommunikáció zajlik.

A szálcsatornás környezetekhez hasonlóan csak meg kell határozni a logikai egységhez hozzáférő kiszolgálót vagy fürtöt, majd a Tárolóhálózati tárkezelő automatikusan felderíti a kiszolgáló vagy fürt iSCSI-kezdeményezőit, és megjeleníti a kezdeményezővel használható adapterek listáját. Az iSCSI-kezdeményezőadapterek felderítése után kijelölheti, mely adaptereken bonyolódjon a logikai egységgel kapcsolatos forgalom.

Az iSCSI szolgáltatással kapcsolatos további tudnivalók a https://go.microsoft.com/fwlink/?LinkId=93782 címen találhatók (előfordulhat, hogy a lap angol nyelven jelenik meg).


Tartalom